7.) FÉNY
A fény az elektromágneses sugárzás látható formája, tágabb értelemben beleérthető a kisebb hullámhosszú ultraibolya és nagyobb hullámhosszú infravörös sugárzás is. Az aktuális világítási szabványok és iránymutatások különböző helyiségekre vonatkozó megvilágítási javaslatokkal szolgálnak, melyek a helyiségekben végzett tipikus cselekvések általános megvilágítási követelményeit veszik alapul. Ezeknek a szabványoknak - melyeket különböző technikai csoportok, mint például a Világítástechnikai Mérnökök Szövetsége (IES) alkotott meg - a célja a különböző feladatok ellátásához szükséges megfelelő látási viszonyok biztosítása, hogy elkerülhető legyen a szemfáradtság kialakulása, és minimumra lehessen csökkenteni a termelékenység csökkenését illetve a fejfájás kialakulását.
A látáson túl a fény nem vizuális módon is befolyásolja az emberi testet. Az embereknek és az állatoknak belső órája van, mely fiziológiai funkciókat szinkronizál körülbelül 24 órás ciklusban, melyeket cirkadián ritmusnak nevezünk. A test számos külső hatásra reagál, melyek azok a külső stimuláló tényezők, amik a fiziológiai funkciókat a szoláris naphoz igazítják. A fény a legfontosabb hatás, mely a test belső óráját szinkronban tartja, ezt a folyamatot a cirkadián ritmus fenntartásának nevezzük.
Az ipRGC-k (a retina fényérzékeny ganglionjai) kulcsfontosságúak a cirkadián rendszer számára, mert információt küldenek az agy különböző részeinek, hogy a szervezetben lefelé irányuló reakciókat váltsanak ki. Ezek a sejtek csúcsérzékenységet mutatnak a páva kék színre (≈480 nm). Az ipRGC-k információt küldenek az agy egy bizonyos részére, melyet szuprakiazmatikus magvaknak hívnak, hogy arról tájékoztassák, hogy a nap mely részében járunk a kapott fény alapján, majd ez a fő óra rezgéskeltőként működik, hogy ugyancsak szinkronizálja a periférikus szövetek és szervek óráját.
Összetett élettani folyamatokat, beleértve az éberséget, az emésztést és az alvást is részben szabályozza ez ebben a ciklusban részt vevő hormonok varianciája és kölcsönhatása. A fényhatásoknak különösen jelentős az alvásban játszott szerepe, mivel az Orvostudományi Intézet jelentése szerint 50-70 millió amerikai felnőtt szenved krónikus alvászavaroktól. Az ilyen rendellenességek és krónikus alvásmegvonások bizonyos kóros állapotokkal vannak összefüggésben, beleértve a cukorbetegséget, az elhízást, a depressziót, a szívinfarktust, a magas vérnyomást és az agyvérzést.
Nem csak a napfény, hanem minden fény hozzájárulhat a napi huszonnégy órás ciklus (egy cirkadián ritmus) beállításához. Mivel az emberek az ébren töltött idejük nagy részét épületekben töltik, a nem megfelelő világítás vagy a helytelen megvilágítási tervezés a napi huszonnégy órás ciklus eltolódásához vezethet, különösen, ha éjszaka is ki vagyunk téve túlzott fényhatásoknak. Az emberek folyamatosan érzékenyek a fényre, normális körülmények között a késő éjszakai vagy kora reggeli fény előretolja a ritmusunkat (fáziselőny), míg a késő délutáni vagy kora éjszakai expozíció visszatolja a ritmusunkat (fázis késleltetés). Az optimális, megfelelően szinkronizált cirkadián ritmus fenntartása érdekében a szervezetnek szüksége van világosságra és a sötétségre is.
Comments